Ahol fény van, ott árnyék is. Figyelj rá, használd, tudatosan! A fény tolakodó, könnyű észrevenni, ezért te kutass az árnyékok után! És ne csak a témát nézd, figyelj mindenre, amit egy kattintással bekeretezni készülsz! A legtöbben csak átnéznek a fényképezőgép keresőjén, te nézz benne körül, alaposan! Ha csak ennyit megteszel, már el is indultál egy izgalmakkal teli úton. Ha minden jól alakul, néhány állomást velem is fölfedezhetsz.
Címkearchívumok: fotó
53. STERIJINO POZORJE FESZTIVÁL

Minden harmadik évben nemzetközi fotóművészeti kiállítás kíséri Szerbia-Montenegro színházi fesztiválját. Az idei „Színház a fotóművészetben” című kiállítás anyagát a zsűri 37 ország 117 fotósának munkáiból válogatta, így különösen nagy öröm, hogy hat képem is ott lehet a fesztiválon május 26. és június 4. között az Újvidéki Színházban. A bemutató több magyar fotósnak is sikert hozott: Frank Yvette munkáját arany, Segesvári Csaba és Erdélyi Gábor munkáit bronz diplomával jutalmazták, amihez szívből gratulálok!
XXVI. Magyar Sajtófotó Pályázat 2007

A fenti az egyik a Sajtófotó kiállításon szereplő képeim közül. A képek a Magyar Nemzeti Múzeumban láthatók 2008. május 1-ig. (413 szerző pályázott, 9223 db. felvétellel)
„Van a fotózásban – vagy minden művészi tevékenységben?, de ne má, hogy megmondjam éppen most, mi és mi nem a művészet -, van benne valami münchhausen bárós, magunkat a hajunknál fogva fölemelni. Szoktam kajánul megjegyezni, hogy nincs mese, az újságírónak a valóságot kell tükröznie, ami korántsem olyan egyszerű, mióta kiderítettük, hogy a valóság függ a szemünktől. Ránézünk és megváltozik; elpirul, elpirul örömében, dühében, kiszolgáltatottságában, magányában, boldogságában, rémületében, vacogásában, ölelésében – ez a pír, ami ott van aztán minden jó fotón.
Egy arc, egy röhejesség, egy vígság, egy megrendültség, egy gyávaság, egy panelmalac, egy gárda, egy balettcipő, egy kis Árpádsáv, egy kis Nagymagyarország, egy lélek, egy tiszavirág, még egy, még egy, egy zászló, egy sár, egy szikla, egy béka bazedovos szeme, egy gyerek bazedovos szeme, benne egy Isten, egy tömeggyűlés, egy magány, egy hamisított Puma-cipő, egy kínai katona, még egy arc, riadt, politikusé, egy bonvivános arc, politikusé, egy árnyék, politikusból, egy másik árnyék, nem tudni, kié, talán egy bolondé, egy aluljáró, egy Üllői út, egy pucér popsi, nem politikusé, egy rendőrség, kicsinyítve, egy hegedű („asztalnál meghal”), egy sztárügyvéd, egy sztárránc, egy pezsgő, egy hajléktalan, egy demagógia, aztán amikor nem tudni, mert nem érdekes, hogy mi: csak van egy kép, mintha esne, mintha menne, mintha fényne, mintha fájna, mintha szépne, mintha vége.”
Az idézet Esterházy Péter megnyitójából való, amely teljes terjedelmében olvasható a neten, ajánlom mindannyiuk szíves figyelmébe.
Színészek objektíven
Fotókiállítással kezdődött az idei évad kiállításainak sora a Nemzetiben. Négy évad bemutatóinak képeiből válogattam az október végéig nyitva tartó tárlatra, amely a Nemzeti Kortárs Képzőművészeti Sorozatának része. A kiállítást Eifert János fotóművész nyitotta meg.

Színészek objektíven?!
Természetesen nincs ilyen. Ember még nem látott objektíven másik embert, nemhogy színészt. Legfeljebb objektíven át, a fényképezőgép keresőjében. Mégis, az ellentmondás dacára, az egyik legfőbb törekvésem színházi fotóimnál az objektivitás megőrzése.
Szeretném, hogy képeim híven tudósítsanak a próbákról és az előadásokról, szeretném, ha rögzítenék a művészek ihletett pillanatait. Mire egy színdarab a közönség elé kerül, olyan sok szándék, ötlet, kreatív erő összegződik benne, hogy a fotós jobb, ha a jelenetek megértésére és hű bemutatására koncentrál. Megragadni a látvány lényegét és a megfelelő pillanatban exponálni – ez is egy módja az igazság keresésének.
Eöri Szabó Zsolt
A Nemzeti régi honlapja a cikkel és a kiállításon készült hangfelvétellel

Magyar Plakát Ház – Kiállítás
(júliusig meghosszabbítva)
A Nagykanizsai Tavaszi Művészeti Fesztivál megtisztelő felkérése alapján a város legfiatalabb kulturális intézményében, az országos gyűjtőkörrel működő Magyar Plakát Házban, április 11-én nyílt kiállításom. Nem kis izgalmat jelentett számomra, hiszen Nagykanizsa a szülővárosom. Örömömre szolgált, hogy gimnáziumi osztályfőnököm, irodalom tanárom, irodalmi színpadunk vezetője, Lehota János vállalta a kiállítás megnyitását.
Öt év a százhetvenből

A Nemzeti Színház parkjában álló Zikkurat ad otthont az Idén ötödik születésnapját ünneplő teátrum első öt évét bemutató kiállításnak. A cím azt jelzi, hogy ősszel éppen százhetven éve lesz annak, hogy hazánkban Nemzeti Színház működik. A kiállításon az új Nemzetiben készült riportfotóm láthatók április 30-ig..
Az alábbi link a Nemzeti Színház régi, archivált honlapjára vezet, és a kiállítás megnyitóján készült képekhez.
Megtalált világ – Zoom kiállítás
Az utóbbi három évben szinte egyetlen napom sem telt el színház nélkül. Ahogy Bereményi Géza nyomán Cseh Tamás énekelte, „A színház egy más világ”. Kiismerhetetlen, izgalmas, olykor gyötrelmesen nehéz, de csodálatos világ. Ezt a világot járom a fényképezőgépemmel. Néha irigylem magam ezért a lehetőségért.
Eifert János fotóművésznek fantasztikus képeket és kiállításokat köszönhetünk. Eifert az egész világon ismert és elismert ismert művész, de a szakmán kívül talán kevesen tudják, hogy milyen sok energiát fektet kiállítások szervezésébe, kortárs fotográfusok munkáinak bemutatására, most éppen a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájának művészeti vezetőjeként.
Meghívása, hogy első színházi témájú fotókiállításomat éppen itt rendezhettem meg, nagy megtiszteltetésként ért. A megnyitót Jordán Tamás, a Nemzeti Színház főigazgatója mondta, összekötve azt egy rögtönzött tárlatvezetéssel.
Díszlet-jelmez
A színház, a film képi világa mély és szoros kapcsolatban van egy-egy korszak kultúrájával, művészetével, szellemi életével. A színháztörténeti áttekintésként is felfogható könyv az elmúlt tíz év látványtervezői tevékenységét mutatja be nyolcvanegy művész közel négyszáz munkáján keresztül, több mint ezer illusztrációval, köztük számos fotómmal.
(Göncöl Kiadó 2005.)

