Néhány napra elmenekültem a tűzforró Soroksárról, kicsit északabbra, kicsit közelebb a Dunához. Fürdés, főzés, beszélgetés és – természetesen – fotózás volt a program. Régóta nézegetem már a Felsőgödi Jézus Szíve Plébánia épületét, most eljött az alkalom egy éjszakai felvételre. Az épületen éjszaka csak a kereszt van megvilágítva, ezen kívül az utcai lámpák adnak némi fényt. Így lehetőség nyílt arra, hogy unokatestvéreimmel játsszunk kicsit: hosszú záridőt választva, két rendszervaku segítségével megvilágítottuk a plébánia épületét, külön a boltíves bejáratokat, a feszületet és a park fáit is. Egyikük remek marketingkommunikációs szakember, másikuk kiváló festőművész, úgy láttam örömmel segédkeztek, remélem tetszeni fog nekik a végeredmény is.
A képet váci kirándulásunkról hazafelé készítettük. Előtte megálltunk a híres Hétkápolna előtt. A kegyhely keletkezése összefüggésben van Vác városának legendás eredetével. A Salamon királlyal háborúzó Géza és László hercegek a mogyoródi csata (1074) előtt ezen a tájon tartózkodtak. Lászlónak, a későbbi szent királynak látomása volt: egy angyal szállt le az égből, s a királyi koronát Géza fejére tette – ezzel jelezte, hogy az uralkodás joga őt illeti meg. Géza fogadalmat tett: ha győz, templomot építtet a Boldogságos Szűznek. A győztes csata után a felépítendő templom helyét keresték, amikor egy szarvas jelent meg nekik, agancsain égő gyertyákkal. Ezt a jelenetet Kálti Márk Képes krónikába is megörökíti, s innen származott a kegyhely középkori neve: Maria de Cervo = Szarvasról elnevezett Boldogasszony. Megépült a Mária-templom, az angyaljelenés helyén pedig egy kápolna Szent Péter apostol tiszteletére.
Sajnos a török hódoltság idején mindkét szent hely elpusztult, még a kegytemplom pontos fekvése is feledésbe merült. Aki kíváncsi a ma látható Hétkápolna történetére, itt tovább olvashat róla.
Miközben a kép készült, észrevettem, hogy Balázs egy másik kompozíciót keresett: a fák lombját átvilágító résen igyekezett a templom keresztjét lefényképezni, kihasználva a késői kékóra színeit, de ehhez itt éppen a kereszt megvilágítása volt kevés. Így előkerültek a vakuk, és a jó öreg 70-200 mm-es objektív, a vakura helyezett szűkítő segítségével pedig megpróbáltunk egy kis plusz fényt irányítani a keresztre.
Mindezek előtt természetesen nagyot sétáltunk Vácott, amiről most csak egyetlen képpel számolok be. A börtön épületén túl, a vízparton sétálva figyeltem föl a part egy pontján, a hullámverés által felszínre került réteges talajszerkezetre.
