Cikkek kategóriaarchívum

Scapin, a szemfényvesztő Debrecenben

Debrecenben jártam, sikerült elcsípnem egy fotós próbát a Csokonai Színházban. A világhírű román rendező, Silviu Purcărete ajánlotta a Scapin furfangjait a debreceni társulatnak. Ajánlotta, megrendezte: szerinte Molière reneszánsz műve ízig-vérig modern vígjáték, amely akár napjainkban is játszódhat – nyilatkozza a Színház honlapján. Két fiatalember keresi a boldogságot, folytatja, ám az apák szerint nem jó helyen.

Trill Zsolt Scapin szerepében
Trill Zsolt Scapin szerepében

A fiúk Scapinhez fordulnak segítségért. Az öregek meg- és legyőzéséhez a furfangok mesterének minden találékonyságára szükségük van. Scapint Trill Zsolt adja, s az előzőekből kiderülhetett abszolút főszereplőként, bár az egész előadásra talán jellemzőbb a lakáj figurája, akit fotógalériámban ritka „aktív” pillanatai egyikében, újság olvasása közben láthatnak. Ő Carle (Olt Tamás), a szolgáló és két (lehet, hogy három?) mondatát leszámítva, mindvégig néma és rendíthetetlen, lassúra állított metronóm-nyugalmú (remek) szereplője a körülötte zajló eseményeknek.

[nggallery id=4]

Szereplők:
SCAPIN, Leander szolgája, szemfényvesztő TRILL ZSOLT, ARGANTE, Octave és Zerbinette apja VARGA JÓZSEF, GÉRONTE, Leander és Jácinta apja GARAY NAGY TAMÁS, OCTAVE, Argante fia, Jácinta szerelmese RÁCZ JÓZSEF, LEANDER, Géronte fia és Zerbinette szerelmese MÉSZÁROS TIBOR, SZILVESZTER, Octave szolgája VRANYECZ ARTÚR, ZERBINETTE, állítólagos cigánylány, Leander szerelmese OROSZ MELINDA, JÁCINTA, Géront lánya, Octave szerelmese SZŰCS KATA, NÉRINE, Jácinta dajkája OLÁH ZSUZSA, CARLE, szolgáló OLT TAMÁS

Szeretlek, Faust az M1-en

A film vágójaként invitálom olvasóimat október 23-án az M1 képernyője elé,  20 óra 15 percre.
Pap és Színész. Mindszenty József, a Püspök – Jávor Pál, a Színész. Közös sors 1944-ben, a sopronkőhidai fegyházban. Közben a háttérben az egész magyar XX. század.

Lux Ádám Mindszenty szerepében

A film alapjául egy több mint tíz évig műsoron lévő színházi előadás szolgál. A film forgatókönyvét saját színdarabjából Pozsgai Zsolt írta, fényképezte Győri Márk. A kitűnő színészek: Lux Ádám, Kautzky Armand, ifj. Jászai László valamint Fazekas Zsuzsa, Fazekas Andrea és Tóth Tamás.

Ha a film után kíváncsi a forgatásra is, itt láthat róla fényképes beszámolót.

Templomok az éjszakában

Néhány napra elmenekültem a tűzforró Soroksárról, kicsit északabbra, kicsit közelebb a Dunához. Fürdés, főzés, beszélgetés és – természetesen – fotózás volt a program. Régóta nézegetem már a Felsőgödi Jézus Szíve Plébánia épületét, most eljött az alkalom egy éjszakai felvételre. Az épületen éjszaka csak a kereszt van megvilágítva, ezen kívül az utcai lámpák adnak némi fényt. Így lehetőség nyílt arra, hogy unokatestvéreimmel játsszunk kicsit: hosszú záridőt választva, két rendszervaku segítségével megvilágítottuk a plébánia épületét, külön a boltíves bejáratokat, a feszületet és a park fáit is. Egyikük remek marketingkommunikációs szakember, másikuk kiváló festőművész, úgy láttam örömmel segédkeztek, remélem tetszeni fog nekik a végeredmény is.

Felsőgöd, Jézus Szíve Templom
Felsőgöd, Jézus Szíve Templom (Segítőim Szente Mónika és Szente Balázs)

A képet váci kirándulásunkról hazafelé készítettük. Előtte megálltunk a híres Hétkápolna előtt. A kegyhely keletkezése összefüggésben van Vác városának legendás eredetével. A Salamon királlyal háborúzó Géza és László hercegek a mogyoródi csata (1074) előtt ezen a tájon tartózkodtak. Lászlónak, a későbbi szent királynak látomása volt: egy angyal szállt le az égből, s a királyi koronát Géza fejére tette – ezzel jelezte, hogy az uralkodás joga őt illeti meg. Géza fogadalmat tett: ha győz, templomot építtet a Boldogságos Szűznek. A győztes csata után a felépítendő templom helyét keresték, amikor egy szarvas jelent meg nekik, agancsain égő gyertyákkal. Ezt a jelenetet Kálti Márk Képes krónikába is megörökíti, s innen származott a kegyhely középkori neve: Maria de Cervo = Szarvasról elnevezett Boldogasszony. Megépült a Mária-templom, az angyaljelenés helyén pedig egy kápolna Szent Péter apostol tiszteletére.

Hétkápolna
Hétkápolna (Váci egyházmegye)

Sajnos a török hódoltság idején mindkét szent hely elpusztult, még a kegytemplom pontos fekvése is feledésbe merült. Aki kíváncsi a ma látható Hétkápolna történetére, itt tovább olvashat róla.

Miközben a kép készült, észrevettem, hogy Balázs egy másik kompozíciót keresett: a fák lombját átvilágító résen igyekezett a templom keresztjét lefényképezni, kihasználva a késői kékóra színeit, de ehhez itt éppen a kereszt megvilágítása volt kevés. Így előkerültek a vakuk, és a jó öreg 70-200 mm-es objektív, a vakura helyezett szűkítő segítségével pedig megpróbáltunk egy kis plusz fényt irányítani a keresztre.

Hétkápolna (Váci egyházmegye)
Hétkápolna (Váci egyházmegye)

Mindezek előtt természetesen nagyot sétáltunk Vácott, amiről most csak egyetlen képpel számolok be. A börtön épületén túl, a vízparton sétálva figyeltem föl a part egy pontján, a hullámverés által felszínre került réteges talajszerkezetre.

Váci Dunapart
Váci Dunapart

 

Internet és esélyegyenlőség?

Így szoktunk beszélni róla. A világhálón bárki, bármilyen hírt elérhet, nincsenek kormányok, politikusok, akik ebben megakadályozhatnák az embert. Ez nagyjából így is van, bár láttunk – és attól tartok látni is fogunk még – sikeres kísérleteket a net „lekapcsolására”. De van egy másik veszély, ami nap, mint nap növekszik, és elzár(hat) minket a minket valóban érdeklő dolgoktól: saját internetes szokásaink. Internet és esélyegyenlőség? bővebben…

Összeesküvés Kádártán

A kádártai vasútállomáson, egy koszos, kissé romos, ablaktalan épületben a magyar történelem egyik legnagyobb összeesküvését éltük meg. Szereplőit sikerült lencsevégre kapni, filmre rögzíteni, így most már bárki láthatja, elemezheti, ami történt. A JANUS címmel készült filmünket júniustól forgalmazzák a mozikban, de most egy különleges vetítésre hívom barátaimat: június 26-án, vasárnap este 21 órára a Fogasház Kulturális Befogadótérbe, Budapest VII. Akácfa utca 51.

Kádárta állomása, Pozsgai Zsolt rendező

Ezen a vetítésen találkozhatnak az összeesküvés szereplőivel, alkotókkal és szereplőkkel, reméljük sokan ráérnek. A film szereplői: Stohl András (Janus Pannonius), Szebeni János (Mátyás király), a többi történelmi alakot pedig Máté P. Gábor, Módri György, Keresztes Gábor és Szvetnyik Kata fh. idézi meg.

Pozsgai Zsolt barátom, a film rendezője többször is írt már blogjában a filmről: Különös társaság gyülekezik a kies Kádárta lepusztult műemlék vasútállomásán. Valamiféle járatra várnak. Egy élő, négy halott. Janus Pannonius, aki Mátyás király bosszújától félve menekül, majd öngyilkos lesz Medvevárott, és még három utazó. Az élő személy Mátyás király, akit csak az foglalkoztat, miért árulta el egykor legkedvesebb barátja, pártfogoltja, a pécsi püspökké tett költő? Miért szerveztek összeesküvést ellene Vitéz János esztergomi püspökkel, akit atyjaként szeretett?

A film zenéjét Gulyás Levente írta, az operatőr  Győri Márk, a hang Kőporosy János munkája, a szereplőket Húros Annamária öltöztette, Gerő Szandra maszkolta. Producer: Ozorai András,  Forgalmazó: CineReal Kft.

A film vágójaként szeretettel várok mindenkit június 26-án, vasárnap este!

Janus filmplakát, tervezte: Eöri Szabó Zsolt

Képek a forgatásról

 

Pilatus Tökölön

pilatus_eoszfoto_9337
Átutazóban, Moszkvából valahová Csehországba. Délután kettőkor érkezett, tankolt, engedte, hogy kívül-belül megcsodáljuk és repült is tovább. Programja zsúfolt, utazása üzleti. Megvehető. Ára néhány millió, ha jól emlékszem öt körül, dollárban. Kilenc személyt valamivel több, mint 500 km/órás sebességgel repíthet, ami nem csekélység egy légcsavaros repülőgéptől. Pilatus Tökölön bővebben…

Van, aki pecázik…

Beszélgetés Benedek Miklóssal a Tingli-tangliról, a kabaréról

A magyar irodalom színe-java a kabaréból indult. A „Kékszakállút” is kabaréban mutatták be először, egy matinén. Ment vagy kétszer és halálra bukott, mint egy mostani posztmodern. Én olyan színházban hiszek, amelyben mindenkinek megvan a maga sikere. Megvan a nagy feladata és az alázata a kolléga sikere iránt.

– Ahogy néztem az egyik próbátokat, a Piccolo Teatro di Milano híres, hagyományőrző Goldoni előadása jutott eszembe: ahogy az őrzi az évtizedekkel ezelőtti rendezői elképzelést, Giorgio Strehler gondolatait a commedia dell’arte-ról. Ezen a párhuzamon töröm a fejem, nem tudom jogos-e?

– Talán, részben. Ők úgy játszottak Goldonit, ahogy ma már nem.

– Ti pedig kabarét, ahogy ma már nem, vagy ritkán.

– Ebben az értelemben jogos a párhuzam. És abban az értelemben is, hogy a kabaré része a magyar színházi palettának, ahogy Goldoni, vagy a commedia dell’arte az olasznak. Ugyanakkor a kabaré nem ilyen volt, ahogy mi mutatjuk, legfeljebb csak egy-egy szám. A hagyomány az, hogy a függöny elé kijön a konferanszié, bekonferálja a számot, lemegy a jelenet, függöny, aztán jön egy sanzon, egy revükép, vagy artisták, zsonglőr, egy dizőz, aztán egy bohózat, a konferanszié pedig mondja közben az okosságokat. Ilyen egységben, ahogy nálunk látod, csak ritkán készült kabaré. Mi ezekből a számokból egy mai színházi előadás létrehozására törekedtünk. A mai napig sokan gatyaletolós viccelődést értenek kabaré alatt. A mi célunk az volt, hogy megmutassuk a kabaré értékes, irodalmi oldalát.

– Bizonyítandó, hogy a kabaré nem szellemtelen, unalmas, van létjogosultsága, értelme, és jövője – téged idéztelek. De nem tudom elhinni, hogy ez bizonyításra szorul, hogy nem magától értetődő.

– Pedig nem az. Egyáltalán nem magától értetődő, különösen, ami a kabaré jövőjét illeti. A Mikroszkóp próbálkozik, de Sass József szerint, ha ő irodalmi kabarét csinálna, az legfeljebb tíz előadást élne meg. Az irodalmi kabaré nincs az érdeklődés középpontjában, kicsúszott alóla a talaj.

– Témában nincs hiány…

– Nehéz ma viccelni, mert az élet elképesztő tempóban és sokkal nagyobb dolgokat produkál. Minden napra jut valami borzasztó újsághír, borzasztó tragédia, borzasztó terror, lövés, sikkasztás, csalás, megcsalás, lopás – már nem tudja az ember követni. Kinyitod a tévét, hallgatod a parlamentet, az nagyobb kabaré, mint bármilyen írás. Megnézel egy csevegő műsort, egyik hülyeséget mondják a másik után, az ember „röhög” rajta.

– De ezek legfeljebb egy napig, egy hétig érvényesek.

– Ma többnyire neveken viccelődnek, vagy valami gusztustalan dolgon, vagy a szexen. Ritka az olyan kabarétréfa, mint amiket mi idézünk. Nagy sablon azt mondani, hogy a világon semmi nem változott a magyar történelemben és az életünkben, de mégis csak az a filozófiája az előadásunknak, hogy Molnár Ferenc, Szép Ernő, Ady Endre, Karinthy Frigyes és a többiek, valóban annyira pontosan látták ezt a világot, hogy örökéletű dolgokat írtak meg. Nem hiszem, hogy tudták, de valószínűleg sejtették, hogy száz év múlva is ugyanazok a problémák lesznek jelen az életünkben. Az mindenesetre tény, hogy a magyar irodalom színe-java a kabaréból indult. A „Kékszakállút” is kabaréban mutatták be először, egy matinén. Ment vagy kétszer és halálra bukott, mint egy mostani posztmodern. Szép Ernő egyfelvonásosait is kabaréban mutatták be. A Bábszínház című jelenet hasbeszélője például, amit nálunk Szacsvay ad elő, Rózsahegyi Kálmán nagy szerepe volt.

– Tehát a Tingli-tangli egyszerre kabaré és színháztörténet.

– Igen, de nagyon remélem, hogy elsősorban egy ma érvényes színházi előadás.

– Már édesapád is gyűjtötte a szövegkönyveket, kottákat?

– Nem. A hagyatékából maradt rám néhány jelenete, egy-egy könyv, de ő nem gyűjtötte ezeket.

– De a szereteted és tiszteleted a kabaré iránt, gondolom, családi indíttatású.

– Persze. Még nem voltam három éves, de apám már vitt magával haknizni, Kulich Gyula színpad, Budai Parkszínpad… Egy idő után csömöre lett az egésztől. Mint sikeres színész, magánszámai lettek: képzeld el, minden áldott nap ugyanazt megcsinálni. Vasárnap kétszer, háromszor.

– Neked viszont a kabaré így lett a gyerekszobád. Közelről láttad a nagyokat: Kellér Dezsőt, Brachfedl Szigfridet, Darvas Szilárdot. Murányi Tünde mesélte, aki veled dolgozott, mikor még tanítottál a Színház és Filmművészeti Egyetemen, hogy csupa olyan dolgot ismertettél meg a növendékekkel, amit máshol és mások ma már nem tanítanak. Látom, ingatod a fejed, lehet, hogy ezt túlzásnak érzed?

– Igen, kicsit túlzás.

– De lényegében mégsem.

– Egy színházba bekerülni az már egy kész kabaré, úgyhogy van honnan tanulni.

– De vannak olyan szakmai fogások, amitől én majd olyannak látom az egészet, mintha kisujjból ráznátok ki.

– Az a legnehezebb.

– Míg ha valaki ilyet nem tanul, akkor…

– Nézd, ez azért érdekes, mert az igazi kabarészínészek ritkán végeztek nagy iskolát. Ott sündörögtek a színház, a kabaré körül. Fiatal korukban látták a vándorkomédiásokat, a fregolikat – beleszerettek a műfajba. A Boross Géza, aki a legnagyobb kuplé énekes volt – megjegyzem manapság már kuplét sem írnak – kínszenvedések árán lett sikeres. Írja a könyvében, milyen nehezen jutott előre, míg végül bekerült a Nagy Endre kabaréjába. A Steinhardt Géza, Gyárfás Dezső, a Vidor Ferike és a többiek sem úgy indultak, hogy elvégeztek négy-öt év főiskolát. Apám sem végzett színi iskolát. Valahogy ösztönből rátaláltak a stílusra, a közönség előtt tanulták a szakmát. Improvizáltak. Mondták a poénokat, a jókat megtartották. Persze kitűnő írók hozták a szövegeket, sokszor kifejezetten egy-egy színészre írva. Valahogy így alakult a műfaj.

– Benned mi tartja életben az érzést, hogy kabarét kell csinálni?

– A világon semmi. Nem vagyok szakbarbár. Járok az antikváriumba, gyűjtögetem az anyagokat, veszek egy-egy lemezt, és, ha van valami mód, alkalom, megpróbálok csinálni belőlük valamit. Mondjuk, összeállítok egy estet egy osztálynak. Nem szoktam jelentkezni, fölkérnek. Olyan ez nálam, mint egy hobby. Van, aki pecázik…

(eosz)

IL-14 HA-MAL

Azok a csodálatos férfiak ismét dübörögtek egy kicsit, immár nyilvánosan, a ferihegyi Repülőgép Emlékparkban. Az IL-14 HA-MAL Restaurációs Team tagjairól van szó, akik egy ideje minden szabadidejüket ezzel a csodálatos géppel töltik. 1900 lőerő dübörgött fel május 20-án délután, mintegy nyilvános főpróbájaként a Múzeumok Éjszakájára (június 24.) tervezett indítási sorozatnak.

Íme egy kis kedvcsináló riport, hogy minél többen láthassák a hazai repülés nagy öregjét és a rekonstrukciójával foglalkozó remek csapatot.

Az esemény tiszteletére változtattam meg a blog fejlécében is a képet. Malvinka (így becézik a fiúk a HA-MAL felségjel után) kicsit füstölgött, de csodásan muzsikált.

Magyar fotósok Újvidéken

Kiállítás május 26-tól. Magyar sikerek születtek a Színház a Fotóművészetben című, 13. alkalommal megrendezett nemzetközi triennálén. Az első díjat, és vele a FIAP Aranyérmét, Mészáros Csaba fotográfus nyerte el Piruett című képével. Magyarországot ezúttal hárman képviseljük a kiállításon, Mészáros Csaba, Frank Yvette, tőlem pedig a Repülő társulat című kép kerül falra.

Repülő társulat, Fotó: Eöri Szabó Zsolt (Sterijino Pozorje, Színház a fotóművészetben triennálé) kiállítás)

 

A nemzetközi zsűri 30 ország 126 fotósának munkáiból válogathatott. A Színház a Fotóművészetben című kiállítás a Sterijino Pozorje nevű színházi fesztivál kísérő programjaként látható Újvidéken (Novi Sad), a Fesztivál helyszínén és ideje alatt, május 26 és június 3 között.